A jobb agyféltekém és én 3.

Szóval belendültem jobb agyfélileg és ontom magamból a rajzokat. Íme a jobb agyam szüleményei, azaz rajzolás gondolkodás nélkül képekben.

A cél a lovag lerajzolása... a kezdetek...

nem gondoltam volna de alakul...

ez a könyv amiből rajzolom

 ez meg az amit én rajzolok, nincs készen teljesen, néhány árnyalás még lemaradt, de az eredmény szerintem megdöbbentő!

Majdnem mint az eredeti, de melyik is az?!
Örülök a fejemnek nagyon! Bejön ez a jobb agyféltekés mágia.

A Jobb agyféltekés rajzolás és én 2.rész

Szóval, hosszú-hosszú olvasgatás után ( ha beiratkoznék egy ilyen tanfolyamra potom 40 e Ft-ért 4 nap alatt megtanulhatnám), elérkeztem a 4. fejezethez!

Ez azért fontos, mert innen kezdődnek a gyakorlatok.
És íme:

1. gyakorlat Váza - Arcok

(le kellett rajzolni a fél arcot a bal oldalra - azért oda mert jobbkezes vagyok - utána áthúzni rajta a cerkát és memorizálni, hogy homlok,orr, száj, áll. Majd ezután meg kellett rajzolni a másik oldalt, miközben mondom: homlok, nem jó fele kanyarodsz! stop! (pedig igen)...orr...vazzeg nem megy... radír...orr....radír...orrrr (grrrr)...francba! ez így nem megy! képtelen vagyok! Na majd így! Befelégörbül, kifelé hajlik, lefelényúlik ÉS KÉSZ!!!!

Oké-oké, nem a legjobb, de próbáld ki! Az agyad összeveszik saját magával! Az első kanyarnál - pl. mondod, hogy homlok- hiába kanyarodsz jó irányba, az agyad leblokkol, hogy NEM JÓ FELE MÉSZ! Pedig igen!
Én csak annyit mondtam, zavart érzek az erőben!

2. gyakorlat
Picasso Sztravinszkijról készített portréját kell lerajzolni fejjel lefelé.

Hmm?!
Na lássuk! 40 perc áll rendelkezésre folyamatos munka, lehetőleg megállás nélkül.
az eredmény észbontó! (szó szerint, hiszen ez a lényeg!)
És az eredmény:

(balra az eredeti, jobbra az én művem, első lépései)

(alakulgat...)

(na milyen?! Szegény ember lefogyott kissé mire lerajzoltam...XD)

(majdnem tökéletes, a karja kicsit eltorzult, de szerintem nem rossz!)



Na, hát most itt tartok, most megint némi olvasás következik, de közben gyakorolgatok. Majd jelentkezem!



A jobb agyféltekés rajzolás és én

Úgy döntöttem, illetve régi álmom, hogy a jobb agyféltekés rajzolást megtanulom.
Miután sikeresen kinyomtattam a könyvet és beszereztem a szükséges kellékeket, nekikezdhettem.
Hát mit ne mondjak, a szöveg része hót unalmasnak ígérkezett, kivéve az agyról szóló leírásokat.
Érdekes megállapítás, hogy az agy az egyetlen olyan szervünk, ami a saját működését tanulmányozza. Illetve az, hogy a két agyfél hogyan "veszekszik egymással. És még hasonlók.
Az egész ezzel kezdődik.
1. rajzold le tükör előtt ülve önmagadat (1. kép)
2. rajzold le a kezedet (2. kép)
3. rajzolj le vkit emlékezetből (nos ezt nem merem közzétenni, annyira gáz lett!)

(1. kép önarckép tükörből 2010. december 26.)

(2. kép. A bal kezem 2010. december 26.)

Nos azt hiszem a képek önmagukért beszélnek, van mit fejlődnöm.

Gondolom most azt kérdezed, hogy akkor a másik rajzok - Adam, Jacob stb. hogyan készültek?

Hát ez az amit nem tudok megmagyarázni, illetve igen, akkor ihletem volt, most nem. A muszály rajzaim ilyenek.

Játszóház

Nosztalgok!

Ma játszóház volt az iskolában. Erről eszembe jutnak régmúlt idők "Mikulás klubdélutánjai". Anno mikor gyerekek voltunk, még klubdélutánt szerveztek nekünk a pedagógusok. Emlékszem, minden osztály saját magának rendezte a "bulit". Volt aki lemezjátszót hozott, volt aki lemezeket. Én általában lemezeket vittem, bár előtte volt némi harc a tesóval a jobb zenékért. Persze nekem mindíg a kacsatánc, meg a moncsicsi maradt, bezzeg a tesó vihette az EDDÁ-t, meg a Szuperhits-et.  :(

Nagy kannákban hozták nekünk a konyhás nénik a forró teát. A felsősök közül került ki a télapó és a két krampusz. Egyszer engem is az a megtiszteltetés ért, hogy Télatya lehettem. Nővérem jópár évig birtokolta eme címet. Nekem nincs jó élményem a mikulásoskodásomról. Mindenki tudta ki van a ruha alatt, nem vettek komolyan, a kicsik még talán, de a nagyobbak abszolút nem. Szerencsémre a két krampusz, lévén az osztály legrosszabb fiúi, visszaverték a hangoskodókat.

Ma mi van? Semmi. Az alsó iskola régies hangulata, amiért érdemes volt oda járni, ma már a múlté. Bezárták. A felső modernebb épülete, a "meghitt kis zugokkal" kicsit családiasabb légkört teremt. Szóval a mai mikulásos rendezvények, már nem olyanok. Minden szervezett, rendezett, de a gyerekek nem érzik át az egésznek a hangulatát. A nagyokat össze akarták hozni a kicsikkel, ami lássuk be nem igazán sikerült. A kicsik és nagyok egy teremben voltak, ez igaz, de ezen kívül semmi kapcsolat. Szinte nem is beszéltek egymáshoz, talán annyit, hogy légyszi add ide ezt, vagy azt. Teszik amit elvárnak tőlük, aztán mehetnek haza. Élmény nem sok. Talán annyi, hogy a Mikulás, akiről mindenki tudta hogy a "Lacibá", jó fej volt. Vagy az próbált lenni.

Egy észrevételem azért volt. Szegény Mikibá csak osztotta a csomagot minden jó és rossz gyereknek, ám a gyerekek közül csupán egy-kettő köszönte meg neki. De az hogy valaki csak annyit mondott volna, hogy Kellemes ünnepeket neked is Mikulás! nos ezt egyszer sem hallottam... elgondolkodtató.

Mindegy, ezt is letudtuk. Jöhet a karácsonyi áhitat, és a MINDENKI KARÁCSONYA!

hurrá...

December első hete avagy a szívatás hete

Ezt azért írom így, mert az időjárás a drága szívat bennünket rendesen.

Leesett az első hó hétfőn, menjünk akkor gyalog! Nem kell bringa! OK. Második lépésnél beázott a csizmám. Mire a falu közepéig értem már bokáig állt a csizmáimban a víz. Hurrá! Gyermekem természetesen a jó meleg hótaposójában vígan rúgta a havat. Engem meg dobált az ideg.

Hazafelére természetesen elolvadt a hó nagy része, nyugodtan lehetett volna bringázni, de nem, én bolond gyalogolok. Napi 2-3 km semmiség!

Aztán a hét vége felé (ma) megint esett! Mit esett?! Szakadt!!! Anya okos! Visszük a bringát! Frászt! Nagy a hó, nem visszük. Gyerek nyekereg, vigyünk szánkót! Anya morran nem visszük! Bezzeg hazafelé, a gyerek két batyujával a kutyatáppal, tejjel, mifenével megrakodva de jó lenne az a szánkó! Anya nyekereg, gyerek meg vigyorog. Én megmondtam hogy hozzunk szánkót anya! Naja. Délután szülinapi buli. Caplatás vissza a latyakban, a falu közepére, aztán két óra múltán haza. Hurrá itthon vagyok! Remélem a hó elolvad reggelre.

Még el sem kezdődött, már útálom a telet!

November vége

Vége a novembernek, közeleg a Karácsony. Vajon bennem van a hiba, hogy nem várom?! Depis a hangulatom, sok a tennivaló. Kedvem hozzá nincsen. Gyűlölöm a november végét! A két évvel ezelőtti tragédia mély nyomot hagyott bennem-bennünk. Élünk, túlélünk, bár néha úgy tűnik csak vegetálunk. Már semmi sem ugyanaz. Nincs nap hogy ne jutna eszembe... sírnék, de csak ha senki se lát.
Mióta rávezettek Adam zenéjére, csak az tartja bennem az erőt. Hülyeség ez a rajongás? Nem is annyira az ember fog meg, mint inkább - ahogy nővérem mondta - a kisugárzása, az ereje. Az hogy vállalja azt ami, és kimondja azt amit gondol. Irigylem érte.
Sokszor jut mostanában eszembe az Alkonyatból Bella egy mondata: A halál könnyű, az élet nehezebb.
Hát igen, szenvedni jöttünk erre a világra. Hát ez nagyon gyászos inkább befejezem...

Rajzaim Adam-ről