Ezt azért írom így, mert az időjárás a drága szívat bennünket rendesen.
Leesett az első hó hétfőn, menjünk akkor gyalog! Nem kell bringa! OK. Második lépésnél beázott a csizmám. Mire a falu közepéig értem már bokáig állt a csizmáimban a víz. Hurrá! Gyermekem természetesen a jó meleg hótaposójában vígan rúgta a havat. Engem meg dobált az ideg.
Hazafelére természetesen elolvadt a hó nagy része, nyugodtan lehetett volna bringázni, de nem, én bolond gyalogolok. Napi 2-3 km semmiség!
Aztán a hét vége felé (ma) megint esett! Mit esett?! Szakadt!!! Anya okos! Visszük a bringát! Frászt! Nagy a hó, nem visszük. Gyerek nyekereg, vigyünk szánkót! Anya morran nem visszük! Bezzeg hazafelé, a gyerek két batyujával a kutyatáppal, tejjel, mifenével megrakodva de jó lenne az a szánkó! Anya nyekereg, gyerek meg vigyorog. Én megmondtam hogy hozzunk szánkót anya! Naja. Délután szülinapi buli. Caplatás vissza a latyakban, a falu közepére, aztán két óra múltán haza. Hurrá itthon vagyok! Remélem a hó elolvad reggelre.
Még el sem kezdődött, már útálom a telet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése