Hát ez nagyszerű!
A közhelynek számító mondás, miszerint Ne szólj szám, nem fáj fejem! megint elfeledésre került részemről.
De hát ez vagyok én!
Az alábbi verset az egyik keresztlányom írta, és én orvul elcsentem.
Meg sem merem kérdezni mi ihlette erre, de ez a vers most úgy érzem kifejezi azt amit érzek...csak a harag az önmagamnak szól...
Döntés
Küzdök. Magammal.
Tűrök. Haraggal.
Döntés, mely rémített.
Döntés, mely széttépett.
Önzőségem feladtam.
Lelkem felét eladtam
az Ördögnek.
Na, cimbora,
Érzed már? Fojtogat a pokol pora.
Tudtam és ugrottam,
Mélyebb, mint gondoltam.
De túlélem, mint minden mást.
Lélekbeli koplalást.
Ülök. Magamban.
Tudtam. Nem tagadtam.
Döntöttem. Fel nem adom.
Csak döntöttem. Vállalom.
Azt hiszem rajzolni fogok...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésNem az a baj hogy kimondod a véleményed, az úgy jó, de csak azt vedd magadra ami rád vonatkozik, ne a más baját és csak olyat ígérj amit meg is tartasz.
VálaszTörlés